általánosságban, és segítséget nyújtott abban, hogy milyen forrásokból érdemes keresnem anyagokat, játékokat, feladatokat.
A másik projektem témája a sport volt, a helyi fiatalok központjában segédkeztem sporttevékenységek szervezésében. Ennek nagyon örültem, hiszen a sport közel áll a szívemhez, illetve olyan nehéz helyzetű és nehezen kezelhető fiataloknak segítettünk, akik szervezett programok híján csak az utcán császkálnak. Kedvtelésből a helyi focicsapatnál segítettem kapusedzést tartani a gyerekeknek.
A küldő és a fogadó szervezettel is jó kapcsolatom alakult ki. Mielőtt kiutaztam elkezdhettem spanyol tanfolyamra járni, amit a kint tartózkodás alatt végig folytathattam, heti három, majd két alkalommal. Ha kérésem, kérdésem volt mindig kaptam segítséget a fogadó szervezetemtől, de egyébként „hagytak élni". A lakás, ahol éltem, megfelelő volt. Ha esetleg valami elromlott, mindig találtunk megoldást.
A helyi közösségbe elég könnyen beilleszkedtem, hiszen játszottam a helyi labdarúgó csapatban, így már az elejétől elfogadtak. Ez nagyon megkönnyítette a kintlétemet. Rengeteg barátot szereztem, rengeteg érdekes embert ismertem meg, és utazásra is sok lehetőségem
volt.
Az EVS projekt eredményeként gyakorlatilag nulláról jutottam középfokú szintre a spanyol nyelvben. Sokat fejlődött szociális érzékenységem, pedagógiai és előadói készségem, illetve önállóbbá és még nyitottabbá váltam. Nemcsak a spanyol, de a többi önkéntes révén más kultúrákba is betekintést nyertem.
Az EVS után úgy éreztem, szívesen folytatnám egy másik projekt keretében Spanyolországban, de végül Finnországba mentem, és a tanulmányaimat folytattam, de az önkénteskedést sem akarom abbahagyni...
