Voluntourism
A második meg nem talált Siem Reap-i házibuli majdnem a saját búcsúbulim lett. Madli házában tartottuk, ahol én csak egyszer voltam, amikor még Étienne háza volt (azaz szeptemberben), és akkor is sötétben, nem önállóan, hanem a házigazda motorját követve. Mivel a többiek nem jöttek előtte Wat Bo-ba meditációra, egyedül kellett odatalálnom. Hát nem ment. Nagyon sokat mászkáltunk a frissen érkezett Andival és Orsival sötét és jórészt burkolatlan utcákon, mire már nagyon elegünk lett, és visszakóvályogtunk egy viszonyítási pontként szolgáló körforgalomhoz, és írtunk egy SMS-t Nellinek (Andi magyar telefonjáról), hogy jöjjenek értünk. Viszont tényleg annyira elegünk volt már, hogy ott és akkor, a körforgalom közepén megbontottuk a magunkkal vitt italokat, úgymint a jó előre beharangozott házipálinkát, valamint egy üveg bort, aminek hála Nelliék kvázi utcabáli hangulatban találtak ránk egy fél óra múlva. A java azonban még hátra volt: kiderült, hogy majdnem jó helyen jártunk korábban, és nagyjából 30 méterrel a cél előtt fordultunk vissza... Orsi nevetését hallani kellett volna :) Azt hiszem, ez a kedvenc Siem Reap-i történetem.
Pedig volt még egy nem semmi. Madli görögdinnye shake-et rendelt, de jég nélkül, cukor nélkül, tej nélkül és szirup nélkül. Mondom neki, te Madli, hát mondd inkább azt, hogy sima görögdinnye-levet kérsz. Mondta is, mire az volt a felszolgálói válasz, hogy görögdinnye-lé az nincs. Úgyhogy Madli megismételte, hogy ha lé nincs, akkor jó a shake, csak jég, cukor és minden egyéb nélkül. Erre már azt mondták, hogy rendben. Aztán Madli elárulta, hogy nem én fedeztem fel a spanyol viaszt, hanem ő már harmadszor folytatta le itt ugyanezt a beszélgetést. A görögdinnye-levet letagadják, de ha a shake-ből indul ki és magyaráz, akkor megkapja.
Holnap indulunk Thaiföldre, és reményeink szerint tovább is, de ez még számtalan, előre nem látható bonyodalom függvénye lesz. Minden bizonnyal a mostaninál korlátozottabb lesz az internet-hozzáférésem, így a blog is ritkábban frissül majd, ha egyáltalán. Ajánlom ismét a mindenuttjo-t, hátha Orsi szorgalmasabb lesz. És egyébként is, szeretnék egy mondatot idézni a burmai útitervünk megalkotójától: "Mobiltelefonálni nem tudtok, és emilezni is korlátozottan."
Jelen pillanatban mélyreható összegzésre még nem vetemednék, ennek előbb le kell ülepednie. Egyelőre csak mindenkinek köszönöm, aki otthon arra bíztatott, hogy hozzak laptopot, és nyilvánosan is elnézését kérem mindenkinek, akinek a személyes e-mailjei hosszas késedelmet szenvedtek. Most megyek, és befejezem a pakolást. Ami meglehetősen fura érzés, közel három hónap után szedni a sátorfámat.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!
2009.12.01. - mintafecske
A második meg nem talált Siem Reap-i házibuli majdnem a saját búcsúbulim lett. Madli házában tartottuk, ahol én csak egyszer voltam, amikor még Étienne háza volt (azaz szeptemberben), és akkor is sötétben, nem önállóan, hanem a házigazda motorját követve. Mivel a többiek nem jöttek előtte Wat Bo-ba meditációra, egyedül kellett odatalálnom. Hát nem ment. Nagyon sokat mászkáltunk a frissen érkezett Andival és Orsival sötét és jórészt burkolatlan utcákon, mire már nagyon elegünk lett, és visszakóvályogtunk egy viszonyítási pontként szolgáló körforgalomhoz, és írtunk egy SMS-t Nellinek (Andi magyar telefonjáról), hogy jöjjenek értünk. Viszont tényleg annyira elegünk volt már, hogy ott és akkor, a körforgalom közepén megbontottuk a magunkkal vitt italokat, úgymint a jó előre beharangozott házipálinkát, valamint egy üveg bort, aminek hála Nelliék kvázi utcabáli hangulatban találtak ránk egy fél óra múlva. A java azonban még hátra volt: kiderült, hogy majdnem jó helyen jártunk korábban, és nagyjából 30 méterrel a cél előtt fordultunk vissza... Orsi nevetését hallani kellett volna :) Azt hiszem, ez a kedvenc Siem Reap-i történetem.
Pedig volt még egy nem semmi. Madli görögdinnye shake-et rendelt, de jég nélkül, cukor nélkül, tej nélkül és szirup nélkül. Mondom neki, te Madli, hát mondd inkább azt, hogy sima görögdinnye-levet kérsz. Mondta is, mire az volt a felszolgálói válasz, hogy görögdinnye-lé az nincs. Úgyhogy Madli megismételte, hogy ha lé nincs, akkor jó a shake, csak jég, cukor és minden egyéb nélkül. Erre már azt mondták, hogy rendben. Aztán Madli elárulta, hogy nem én fedeztem fel a spanyol viaszt, hanem ő már harmadszor folytatta le itt ugyanezt a beszélgetést. A görögdinnye-levet letagadják, de ha a shake-ből indul ki és magyaráz, akkor megkapja.
Holnap indulunk Thaiföldre, és reményeink szerint tovább is, de ez még számtalan, előre nem látható bonyodalom függvénye lesz. Minden bizonnyal a mostaninál korlátozottabb lesz az internet-hozzáférésem, így a blog is ritkábban frissül majd, ha egyáltalán. Ajánlom ismét a mindenuttjo-t, hátha Orsi szorgalmasabb lesz. És egyébként is, szeretnék egy mondatot idézni a burmai útitervünk megalkotójától: "Mobiltelefonálni nem tudtok, és emilezni is korlátozottan."
Jelen pillanatban mélyreható összegzésre még nem vetemednék, ennek előbb le kell ülepednie. Egyelőre csak mindenkinek köszönöm, aki otthon arra bíztatott, hogy hozzak laptopot, és nyilvánosan is elnézését kérem mindenkinek, akinek a személyes e-mailjei hosszas késedelmet szenvedtek. Most megyek, és befejezem a pakolást. Ami meglehetősen fura érzés, közel három hónap után szedni a sátorfámat.
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!
