Vége. Szombaton volt a tanfolyam-záró. Szép ceremónia volt, jól esett a gyerkőceinknek átnyújtani az okleveleiket. Ugyanakkor meglepő volt érezni, hogy magamhoz képest mennyire kevés érzelmi kötődés alakult ki feléjük, aminek a fő oka alighanem az, hogy valódi közös nyelv hiányában egyáltalán nem tudtunk beszélgetni, haverkodni. Amúgy nem hiszem, hogy többet tanítottunk nekik, mint amit bármelyik tanáruk megtehetne, kivéve mondjuk a számítástechnikát, mert ott tanár híján zárva tartották a termet. Úgyhogy remélem, tényleg van valami az interkulturális tanulásban, mert csak az lehet az a plusz, ami igazolja az ittlétünket. Mármint hogy feléjük is igazolja, mert mi természetesen nagyon sokat tanultunk.

A nap eseményeihez tartozik, hogy Madlinak ellopták a biciklijét. Nemrég kivett egy házikót a város egyik kiesebb részén, és annak a zárt kertjéből vitték el éjszaka. Nem gondoltam, hogy ilyen megtörténik, nemrég írtam is a témáról, csak aztán mégsem tettem fel a blogra. Így hangzott:

Mert például amíg otthon a lezárt, tizenéves biciklimet is ellopták, itt két hónapja éjjel-nappal szabadon áll a bicóm, és még mindig megvan. Pedig valószínűleg itteni viszonyok között ez a nyikorgó kínai vas jobb cuccnak számít, mint odahaza az én ellopott Csepelem. (És ha valakinek most vészmadárkodni támadna kedve, hogy még ellophatják, annak egyrészt igaza van, másrészt meg megsúgom neki, hogy akkor úgy fogom mesélni a történetet, hogy két hónapig lakat nélkül sem lopták el a bicajomat, míg Budapesten két percet adnék neki nélküle.)

Ezúttal a vészmadaraknak lett igazuk sajnos.

A Lányok is jól érzik magukat, eljöttek például a suliba a zárórendezvényre is. Ennek örültem, mert így tudtam nekik mutatni valami olyat, amit egy átlag turista valószínűleg nem lát. Viszont a kölcsönös szekírozások elkerülése érdekében (pl. hogy ki ette meg a csokit) úgy döntöttem, hogy magukról majd írnak ők. Ezt itt követhetitek: mindenuttjo.freeblog.hu . Én meg otthon majd elmondom, hogy is volt valójában :)