Télapó itt van
Nagy nap van ma: rövid malájziai kitérő után megérkezett Andi és Orsi, akikkel a hátralévő túránkat abszolválni tervezzük. A kötelező udvariassági gesztusok után ("otthon azért ne járjál rövidgatyában") kaptam egy csomó ajándékot, majd átmentünk az én szobámba, ahol ezekből egy nagy pikniket tartottunk az ágyamon. Amik előkerültek a kosárkából: CSOKOLÁDÉ, közelebbről csudajó pisztáciás étcsoki és kétféle Milka (állítólag a pakk többi darabját Andi útközben elmajszolta), Mikuláscsomag Brigitől, benne például Piros Mogyorós, és a sok finomság közepén egy sokféle színben játszó "I love Budapest" képeslap a Budai Várral, hátulján kollégáim üzenetével, miszerint várnak már haza (köszönök minden figyelmességet!). Aztán volt még az interkulturális piknikben egy kis helyi rágcsálnivaló többek között zöldborsóból és babból, kínai csokis keksz, minibanán, és persze Ritáék kitűnő házipálinkája, amit eredetileg belső fertőtlenítés céljából hoztam, de úgy tűnik, nem féltem eléggé a belső fertőzéstől, így búcsúbuli-alapanyag lesz belőle (a helyi francia közösség már vadul feni rá a fogát). Orsi egyébként nem viccelt a blogján, hogy félig székely lány lévén jól bírja a rövidet: tudta kortyolni a pálinkát, és még csak azt sem mondta a végén, hogy whááááhhhhhh.
Konklúzió: egy héttel a kiköltözés előtt végre kidekoráltam a szobámat, például a fent említett képeslappal és Mikulás-figurával. Aztán két hónapnyi elvonókúra közel sem elég a csokoládéfüggés elűzésére, ami elemi erővel tör fel újra, pusztán vizuális ingerek hatására is. Valamint talán túl sokat beszéltem, mert Andi ebéd után egyből lefeküdt :)
A lányok jövetele azt is jelzi, hogy lassan vége a dalnak. Sőt, a hatnapos munkahétnek hála a tervezettnél hamarabb is vége lesz, már most szombaton. A gyerekekkel már összefoglalunk, ma például kisebb csoportokban posztereket készítettek valami környezetvédelmi üzenettel, amit a kurzuson tanultak. Vittünk hozzá írószereket, amelyek közül a legnagyobb sikert Madli kiskamasz korában gyűjtött rajzfilmfigurás matricái, valamint egy észt százforintos boltból származó csillámporos ragasztók aratták. Amit én őszintén szólva nem is értek, hiszen voltak ott mobilitásos tollak is :)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!
2009.11.26. - mintafecske
Nagy nap van ma: rövid malájziai kitérő után megérkezett Andi és Orsi, akikkel a hátralévő túránkat abszolválni tervezzük. A kötelező udvariassági gesztusok után ("otthon azért ne járjál rövidgatyában") kaptam egy csomó ajándékot, majd átmentünk az én szobámba, ahol ezekből egy nagy pikniket tartottunk az ágyamon. Amik előkerültek a kosárkából: CSOKOLÁDÉ, közelebbről csudajó pisztáciás étcsoki és kétféle Milka (állítólag a pakk többi darabját Andi útközben elmajszolta), Mikuláscsomag Brigitől, benne például Piros Mogyorós, és a sok finomság közepén egy sokféle színben játszó "I love Budapest" képeslap a Budai Várral, hátulján kollégáim üzenetével, miszerint várnak már haza (köszönök minden figyelmességet!). Aztán volt még az interkulturális piknikben egy kis helyi rágcsálnivaló többek között zöldborsóból és babból, kínai csokis keksz, minibanán, és persze Ritáék kitűnő házipálinkája, amit eredetileg belső fertőtlenítés céljából hoztam, de úgy tűnik, nem féltem eléggé a belső fertőzéstől, így búcsúbuli-alapanyag lesz belőle (a helyi francia közösség már vadul feni rá a fogát). Orsi egyébként nem viccelt a blogján, hogy félig székely lány lévén jól bírja a rövidet: tudta kortyolni a pálinkát, és még csak azt sem mondta a végén, hogy whááááhhhhhh.
Konklúzió: egy héttel a kiköltözés előtt végre kidekoráltam a szobámat, például a fent említett képeslappal és Mikulás-figurával. Aztán két hónapnyi elvonókúra közel sem elég a csokoládéfüggés elűzésére, ami elemi erővel tör fel újra, pusztán vizuális ingerek hatására is. Valamint talán túl sokat beszéltem, mert Andi ebéd után egyből lefeküdt :)
A lányok jövetele azt is jelzi, hogy lassan vége a dalnak. Sőt, a hatnapos munkahétnek hála a tervezettnél hamarabb is vége lesz, már most szombaton. A gyerekekkel már összefoglalunk, ma például kisebb csoportokban posztereket készítettek valami környezetvédelmi üzenettel, amit a kurzuson tanultak. Vittünk hozzá írószereket, amelyek közül a legnagyobb sikert Madli kiskamasz korában gyűjtött rajzfilmfigurás matricái, valamint egy észt százforintos boltból származó csillámporos ragasztók aratták. Amit én őszintén szólva nem is értek, hiszen voltak ott mobilitásos tollak is :)
Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!
Hozzászólások:
Kátai Brigitta
2009.11.30. 12:27
Most már tudjuk, mivel várjunk idehaza. :-)
Kiss Andrea
2009.11.27. 17:19
Hát, hát! Tapasztalatom szerint Imi valóban komoly csokoládéfüggőségben szenved, az otthonról kapott kb. fél kiló csokinak rövid másfél nap alatt nyoma veszett. Jöhet tehát az utánpótlás!
Eseménynaptár
2012. február
| H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||
| 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |
| 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
| 27 | 28 | 29 |
