Tegnapelőtt a határra mentem, mivel a turista-vízumot csak egyszer lehet meghosszabbíttatni, utána el kell hagyni az országot. Tehát ha átmegyek Thaiföldre egy sorbanállás erejéig, akkor minden rendben van. Szeretem a szabályokat.
Ami igazán megdöbbentett, hogy nem csak az útszéli ügyeskedők próbálnak meg viszonylag nagy pénzekkel lehúzni, ahogy azt végül is megszokhattuk, és teljes mértékben rezisztensek is vagyunk rájuk. Hanem az egyenruhába bújtatott tisztviselők, saját országuk megtestesítői is képesek munkaidőben a képedbe hazudni (már ha épp hajlandóak dolgozni, és nem egy függőágyból bámulják, hogy jé, mekkora a sor), hogy 1000 baht a vízum (kb. 30 dollár), mikor ott van a fejük felett tízcentis betűkkel kiírva, hogy "TOURIST VISA: 20$". Én meg az egyenruhával, és mindenféle erőszakszervezettel szemben zsigeri utálattal viseltetek, a bürokráciáról is hasonló a véleményem (megint útlevélszám 6 példányban értelmetlenül...), és hogy ez a kettő még plusz energiákat is leszívjon, amíg kialkudom mondjuk a 20 dolláros vízumot, hát azon el tudom veszíteni a lelkesedésemet.
Pedig összességében sikeresnek mondható a nap: maradhatok az országban, le sem húztak sehol, és egy sorbanállás közben megismert amerikai sráccal összeállva hihetetlenül olcsó árat alkudtunk ki hazafelé egy taxira. (Ennek a hátteréhez mondjuk hozzá tartozik, hogy az odaútra 5 dolláros buszjegyet hazafelé a tisztelt határőrök módszerével dolgozva tízért akarták vesztegetni. Végül szereztünk szupergyors taxit hétért.)

Tegnap újfent az egyenruhások tették próbára a türelmem. Reggel munkába menet megállították a forgalmat a főúton, mert teherautók platóján épp felvonuló katonák ajnároztatták magukat. Mindehhez végig az útszélen iskolai egyenruhás gyerekeket vezényeltek ki integetni (asszem' a miniszterelnök is jött az új thai tanácsadójának reprezentálni), hátborzongató élmény volt. Pont olyan, mint ahogy filmen a vörös khmer-ek bevonulását láttam. És ez a sok ember az útszélen még élvezte is a dolgot, mosolyogva integettek a katonáknak, ami szintén a filmélményeimet erősítette. Az erőszakszervezetekhez fűződő viszonyomról meg fentebb már írtam. Egy darabig háttal állva fejeztem ki a véleményemet, aztán megpróbáltam kis földutakon mégiscsak dolgozni menni, amivel időt ugyan nem nyertem, de legalább nem álltam tétlenül.

Ma komoly sikerélmény volt a számtech óra. Kaptak a srácok egy feladatot, hogy le kell másolni a kivetítőről szöveget Word-ben: volt benne színezés, aláhúzás, eltérő betűméret stb., és sokkal ügyesebbek voltak, mint gondoltuk. Mégiscsak megértik, amit magyarázunk. Az meg már csak hab a tortán, hogy az egyik leggyorsabb az a kislány lett, aki a kurzus elején még az egeret sem tudta kezelni.

Szintén ma Nelli születésnapi bulit tart, PAPRIKÁS KRUMPLIVAL!!