A mostani hétvégét Angkorra szántam - befogadhatatlanul sok, de lenyűgöző. Egész érdekes történetek fűződnek egy-egy templomhoz. Az egyik kedvencem Ta Keo, ami egy majdnem elkészült templom, amit egyszer csak abbahagytak, és máig befejezetlen. Erre két okot tartanak elképzelhetőnek. Az egyik, hogy az építtető király meghalt, és a következő inkább egy másikat építtetett, kicsit úgy, mint ahogy mi jártunk a Nemzeti Színház gödrével odahaza. A másik, hogy villám csapott az épületbe (erről feljegyzés is van), és ezt rossz ómennek vélték, úgyhogy hagyták az egészet a csudába (erről nincs feljegyzés). Pedig ránézésre a díszítéseket leszámítva majdnem kész van, és iszonyú munka van egy ilyen épületben!

Az Angkor Thom nevű városban pedig nem csak a templomokat építették kőből (merthogy anno minden más fából készült, ezért csak a templomok maradtak meg), hanem egy parádés teret is, ahol díszített elefántokkal felvonulásokat tartottak például. Jó volt kicsit itt megállni, és elképzelni, hogy milyen is lehetett. Kicsit olyan érzés volt, mint Pompeii-ben - még ha a khmer-ek nem is voltak akkora hedonisták.

De millió más történet van, például Baphuom-é, amit annak idején a restaurátorok köveire szétszedtek, majd a vörös khmer-ek alatt az összes dokumentáció megsemmisült, és most (14 éve) próbálják összerakni a puzzle-t. Vagy Bayon, amit élemedett korban kezdett építeni az aktuális király, ezért eleve három szintesre tervezték (5 vagy 7 szint van a hasonlóaknál általában), és abból is csak egyet-egyet húztak fel egyszerre. Aztán ha még mindig élt VII. Jayavarman, akkor mentek tovább a következőre. Közben biztos, ami biztos alapon feltehetőleg saját arcképének 216 hatalmas másolatával díszíttette a tornyokat az öreg...
Na ennyit a szövegről. Töltök fel néhány képet ízelítőül.

De előbb még egy történet arról, hogy odahaza mennyire szeretjük szidni a polgármestereket, különösen Budapesten, az utak állapota miatt. Itt az áradásban meglehetősen tönkrement a város egyik fő útvonala, a Sivutha Street. Ha módomban állna valami nagyot ajándékozni Kambodzsának, akkor ezt az utcát újraaszfaltoztatnám. Sok helyen minden jármű gyalogtempóban tud csak rajta haladni. Így döcögtem én is a biciklimmel, amikor egyszer csak nevetgélni kezd mellettem egy motoros csávó. Valamit mondott is a nyelvén, gondolom olyasmit, hogy "hát jól döcögünk itt, nem igaz?", meg mosolygott hozzá, ahogy mellém ért. Ennyi.