Az elmúlt napokban megtapasztaltuk a tanári lét egyik legjobb oldalát, az iskolai szünetet napos időben. Az okok: a király koronázásának évfordulója, az apakirály születésnapja, valamint vízi fesztivál. Az utóbbi azt lenne hivatott ünnepelni (legalábbis az egyik verzió szerint), hogy a Tonlé Sap folyó folyásiránya megváltozik, és a tó apadni kezd, tehát itt a száraz évszak. Ezt viszont még nem mondhatjuk el teljesen, amin a helyiek is meg vannak lepődve, csak nem azt mondják, hogy klímaváltozás meg globális felmelegedés, hanem hogy már az időjárás sem a régi. Amúgy meg valószínűleg a Fülöp-szigeteki viharokból kapunk egy kis ízelítőt (tehát klímaváltozás meg globális felmelegedés :) ).

Persze mint teljesítményorientált európai ember, ki is használtam az alkalmat, és utaztam. Hihetletlen helyekre, úgyhogy azt hiszem, csak képeket teszek fel, és otthon majd mesélek róluk. Azt ugyanis nem lehet leírni, hogy milyen érzés 1200 éves, részben összeomlott épületek kövein, indák között mászni (Beng Mealea), vagy egy ugyanilyen korú templom-komplexumban egyetlen turistaként bolyongani, és egyszer csak egy olyan piramis-szerű építményt megpillantani, ami nem is khmer-nek, hanem majának tűnik (Koh Ker), mint ahogy azt sem, hogy milyen összességében 400 kilométert utazni egy nem túl nagy motor hátsó ülésén, jelentős részben hepehupás földúton...

          

     

Persze mint az egyik helyi iskola felelős tanárai, a helyben zajló közösségi programokat sem hanyagoltuk el, és részt vettünk a vízi fesztiválon. Nelli és Madli még evezősként is! Az egyik kedvencem az esti koncertet megszakító vicceskedő sóműsor volt, amiben a közönségből színpadra hívott, bekötött szemű lányok próbáltak bekötött szemű fiúkkal banánt etetni. Nem az én szövegem, de szeretném ha az lenne: lám, itt is megtalálják azért, hogy mi kell nekik Európából.
Valamint Vichhika megtanított minket lótuszvirágot hajtogatni, majd abból kishajót készíteni, amit aztán a folyón szokás elúsztatni itt. Így néz ki:

És az a jelentősége, hogy (a) ahogy a hajó elúszik, magával viszi a bánatodat/problémádat; (b) kívánhatsz egyet, és az valóra válik. Nem sikerült rájönni, melyik az igazibb, mindenesetre Vichhika a (b) verziót követi, tehát nekünk kívánni kellett. Megtörtént :o)