Kommunikáció
A monszun az bizony nem olyan, mint az eső. 24 órás szüntelen esőzés után a város jó része víz alatt áll, legalább bokáig. Ez persze senkit nem érdekel, mindenki ugyanúgy él és közlekedik, mint eddig, kivéve a gyerekeket, akik direkt a legmélyebb helyeket keresik meg biciklizés közben. Úgyhogy átálltunk kétéltű üzemmódra, azaz csattogós papucsban és rövidgatyában gázlunk - az utcán. Ez baromira élvezetes egyébként, nagyon jó móka, egészen addig, amíg bele nem gondolok, hogy itt nincs csatornarendszer, és hogy az engem nemrég megfertőző paraziták egy-másfél hónapig is fertőzőképesek maradnak a szennyvízben.
Na de mondhatjátok, hogy ez az ingyen vidámpark azért nem egy nagy figyelmeztetés rám nézve. Viszont az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy éjszaka az eső a szobámba is betört, és eláztatott mindent, ami a földön volt. Összesen két értékesebb dolgot hoztam magammal, a laptopomat és a fényképezőgépemet. A laptopkábel természetesen a földön feküdt, bedugva, a fényképezőgépemet pedig szerintem most először életemben, de szintén a földön hagytam. Előbbit ma 8 dollárért megszerelték, viszont fényképezőt csak Phnom Penh-ben javítanak, ami azt jelenti, hogy legalább átmenetileg másikat kellene vennem... Hát így lesz a legolcsóbb szállás a legdrágább.
Pedig olyan jó lenne nektek fotókat mutatni most, mert képzelem, hogy miket láttok a híradóban a környéken zajló különféle katasztrófákról. Ehhez képest itt Siem Reap-ben a megáradt folyónál a gyerekek felfújható gumielefánttal strandolnak, térdig érő vízben bicikliznek és motoroznak (majd öntik kifelé a vizet a motor kipufogójából), és csurom vizes iskolai egyenruhákban flangálnak mosolyogva.
Fotóügyileg ajánlom addig is Madli kolléganőm blogját: ugyan észtül van az egész, de sok fotót és videót tölt fel, ráadásul általában ugyanazokon a helyeken járunk. http://madliha.tumblr.com/
Az iskola is úszik, természetesen. Mivel az már külváros, kicsit rosszabb a helyzet: combközépig érő vízben lehet beúszni a főbejáraton. A mára tervezett évnyitó is elmaradt, pedig egész vicces kis színes sátrakat húztak fel az udvaron. Egy-két gyerek azért nem adja fel, és ott bandázik az iskola környékén. Megkérdeztük Vichhikát (a tanárnőt, aki foglalkozik a projektünkkel), hogy miért jönnek ennyire iskolába? Hát szünet van meg minden. És ilyeneket válaszolt, hogy szeretnének tanulni, meg hogy tudják, hogy a tudás az fontos - hát majd csak rájövök valahogy, hogy mi a valódi ok :) Egyszóval: kényszerszabadságon vagyunk.Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!
2009.10.01. - mintafecske
Tegnapelőtt valami olyasmit szerettem volna írni, hogy még különbség sincsen Európa és Ázsia között, nemhogy kultúrsokk érné az ide látogatót. A monszun is csak eső, az itteni emberek is csak emberek, és motoron is ugyanúgy elfér a család, mint nálunk egy autóban. Mikor azonban kicsit magabiztosabban kezdeném magam érezni, Ázsia (kezdem kiismerni) mindig jól odab@sz egyet. Erőset, de elegánsat.A monszun az bizony nem olyan, mint az eső. 24 órás szüntelen esőzés után a város jó része víz alatt áll, legalább bokáig. Ez persze senkit nem érdekel, mindenki ugyanúgy él és közlekedik, mint eddig, kivéve a gyerekeket, akik direkt a legmélyebb helyeket keresik meg biciklizés közben. Úgyhogy átálltunk kétéltű üzemmódra, azaz csattogós papucsban és rövidgatyában gázlunk - az utcán. Ez baromira élvezetes egyébként, nagyon jó móka, egészen addig, amíg bele nem gondolok, hogy itt nincs csatornarendszer, és hogy az engem nemrég megfertőző paraziták egy-másfél hónapig is fertőzőképesek maradnak a szennyvízben.
Na de mondhatjátok, hogy ez az ingyen vidámpark azért nem egy nagy figyelmeztetés rám nézve. Viszont az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy éjszaka az eső a szobámba is betört, és eláztatott mindent, ami a földön volt. Összesen két értékesebb dolgot hoztam magammal, a laptopomat és a fényképezőgépemet. A laptopkábel természetesen a földön feküdt, bedugva, a fényképezőgépemet pedig szerintem most először életemben, de szintén a földön hagytam. Előbbit ma 8 dollárért megszerelték, viszont fényképezőt csak Phnom Penh-ben javítanak, ami azt jelenti, hogy legalább átmenetileg másikat kellene vennem... Hát így lesz a legolcsóbb szállás a legdrágább.
Pedig olyan jó lenne nektek fotókat mutatni most, mert képzelem, hogy miket láttok a híradóban a környéken zajló különféle katasztrófákról. Ehhez képest itt Siem Reap-ben a megáradt folyónál a gyerekek felfújható gumielefánttal strandolnak, térdig érő vízben bicikliznek és motoroznak (majd öntik kifelé a vizet a motor kipufogójából), és csurom vizes iskolai egyenruhákban flangálnak mosolyogva.
Fotóügyileg ajánlom addig is Madli kolléganőm blogját: ugyan észtül van az egész, de sok fotót és videót tölt fel, ráadásul általában ugyanazokon a helyeken járunk. http://madliha.tumblr.com/
Az iskola is úszik, természetesen. Mivel az már külváros, kicsit rosszabb a helyzet: combközépig érő vízben lehet beúszni a főbejáraton. A mára tervezett évnyitó is elmaradt, pedig egész vicces kis színes sátrakat húztak fel az udvaron. Egy-két gyerek azért nem adja fel, és ott bandázik az iskola környékén. Megkérdeztük Vichhikát (a tanárnőt, aki foglalkozik a projektünkkel), hogy miért jönnek ennyire iskolába? Hát szünet van meg minden. És ilyeneket válaszolt, hogy szeretnének tanulni, meg hogy tudják, hogy a tudás az fontos - hát majd csak rájövök valahogy, hogy mi a valódi ok :) Egyszóval: kényszerszabadságon vagyunk.Hozzászólás írásához be kell jelentkezni!
Eseménynaptár
2012. február
| H | K | Sze | Cs | P | Szo | V |
| 1 | 2 | 3 | 4 | 5 | ||
| 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 |
| 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 |
| 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 |
| 27 | 28 | 29 |
