2001 szeptemberétől hat hónapig voltam önkéntes a spanyolországi Tarragona városában. Mikor először hallottam az EVS-ről, rögtön egyértelmű volt a célpont: Spanyolország. Felkerekedtünk egy barátnőmmel, megszerveztük az EVS-t, és nekivágtunk az (nem annyira) ismeretlennek! Tarragona Spanyolország egyik legfontosabb turistacélpontjának, a Costa Doradának kétezer éves gyönyörű városa, amelynek nyelve és kultúrája inkább katalán, mint spanyol. Elbűvölt a város pezsgő élete, a fesztiválok hangulata, az ottaniak életkedve, a Castell nevű katalán hagyományos embervár-építés.
Mintegy húsz, Európa különböző országaiból érkezett kalandvágyó fiatallal osztottam meg ott ezt a sajátos létformát: az EVS-önkéntességet. A városban található négy albérlet mindegyikében öten-hatan alkottunk érdekes közösséget, a multikulturalitás jegyében váltogatott 3-4 nyelven és kézzel-lábbal kommunikálva, egymás különcségeit többé-kevéssé tolerálva. Egy ilyen helyzetben az ember megtanulja, mi is ez a híres tolerancia, hogy mennyire hihet az egy-egy nemzet fiairól, lányairól benne élő sztereotípiáknak, és felbecsülhetetlen ismereteket szerez egy-egy országról. Megismertem a svéd, holland, dán nyelvtörőket, azt, hogy a svéd diákoknál mekkora a demokrácia az iskolákban, hogy a hollandok milyen büszkék különcségeikre, hogyan káromkodnak a franciák, milyen a hagyományos finn konyha és még sok minden mást, legfőképpen pedig olyan dolgokat, amik ránk, magyarokra jellemzőek. Nagyon vicces volt például mikor a „Mutasd be nemzeted gasztronómiáját" esten hat különböző ország szülöttei gondolták azt, hogy a PALACSINTA sajátosan rájuk jellemző nemzeti eledel.
Egy GEPEC nevű környezetvédelmi szervezet önkénteseként dolgoztam kint. A környezeti értékek védelme nagyon fontos egy olyan vidéken, ahol az egyik legfontosabb iparágazat és bevételi forrás - a turizmus - valamint a természeti értékek megóvása között kell megtalálni az egyensúlyt. Az ottaniak érzik is ezt, a szervezet rengeteg önkéntest (helybélieket) tud megmozgatni. Számukra az önkéntesség azt jelenti: szabadidőmben, sokszor a saját költségemre dolgozni valami olyanért, amit fontosnak tartok a saját közvetlen környezetemben, városomban. Sajnos Magyarországon még várnunk kell arra, hogy az emberek olyan méretekben részt tudjanak venni ebben a munkában, mint a katalánok. Az ott töltött fél év tapasztalatai meghatározóak lettek a jövőmre nézve is.
Úgy gondolom, az EVS jó lehetőség arra, hogy ebben a 18-26 éves koráig terjedő időszakban mindenki megpróbálja egy kicsit más oldaláról nézni a világot, megtanulni, tisztelni mindazt, ami más, egy kicsit levetni a mindennapok szokásait, és mintha ismét gyermek lenne, újra tanulni mindent: kultúrát, nyelvet, szokásokat.
Érdemes!
Berecz Ágnes
